Egy idős férfi és egy öregasszony megismerkedik az öregotthonban, egy-két hónapig barátkoznak, aztán az öregember az egyik kerti padon ülve ajánlatot tesz: - Tudod drágám, öregek vagyunk már mindketten, meg betegesek is, szexről nem nagyon lehet szó, de azért kivenném a fütyimet és boldoggá tennél, ha legalább kézben tartanád. Az öregasszony nem látott ebben semmi rosszat, hát beleegyezett, a továbbiakban így üldögéltek a parkban, a tóparton, nagy boldogságban. Egy napon azonban az öregasszony nem találta az öregembert a megszokott padon, és ijedten járkált a parkban fel s alá. Egyszer csak meglátta őt a tó túlsó partján, amint révülten mosolyogva ücsörög egy másik öregasszonnyal. Amikor közelebb ment, az is kiderült, hogy az öreg fütyije az idegen asszony kezében van. Megmérgesedett, rikácsolni kezdett: - Te, vén kujon, már három hónapja járunk, azt hittem, minden rendben, nagy a szerelem, és most így talállak itt?! Hát mije van ennek a vén ribancnak, ami nekem nincs? - Parkinson-kórja. :P - mondja az öreg.
Este a temetkezési vállalkozó még egy utolsó ellenőrzést tart a másnapi hamvasztásra előkészített holttesteknél, és észre veszi, hogy egy bizonyos Varga Béla nevű krematóriumi jelölt hímtagjának mérete minden elképzelést felülmúl. Úgy véli, nem szabad, hogy ez az enyészeté legyen, levágja hát szakszerűen és beleteszi egy nagy üvegedénybe, amit teleönt spiritusszal. A biztonság kedvéért hazaviszi megőrzésre, de nem tudja megállni, hogy feleségének meg ne mutassa különös szerzeményét. - Drágám, olyan valamit mutatok neked, hogy nem hiszel majd a szemednek... - és megmutatja az üveget és annak tartalmát. - Jézusom ! - kiált fel a hű nej.- Meghalt a Varga Béla ?! Tanulság : sose vigyél haza munkát!!!