A tanítónő:
- Gyerekek, ma az emberi idegzet határáról lesz szó. Bekapcsolom a hangszórót és felhívok egy tetszőleges számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni
- Bocsánat asszonyom, de nekünk nincs Zolikánk. Valószínűleg egy hibás számot tetszett felhívni. Kezét csókolom!
- Látjátok gyerekek, így viselkedik egy jól nevelt, udvarias ember az alapfokon.
A tanítónő felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth - lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Hát kérem, maga engem az előbb hívott fel. Még egyszer: Itt nincs egyetlen egy Zolika sem! Megértette?
- Hallottátok, hogy reagál egy ember a második fokon. Most jön a legmagasabb fok.
A tanító néni felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni
- Már megint te vagy, te hülye qrva? Menjél vissza a jó qrva anyádba, ahonnan jöttél és ott Zolikázzál. Vagy gyagyás vagy, vagy engem akarsz b@szogatni.
- Gyerekek, ez az izgatottság legmagasabb foka.
Egy vörös hajú gyerek jelentkezik az utolsó sorból:
- Tanító néni, szerintem még ennél is van magasabb fokozat!
- Igen? Mutasd meg, Lacika.
A gyerek felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Zolika vagyok, ....nem kerestek?

Iván óriási monoklival a szeme alatt jelenik meg a munkahelyén. Kollégái kérdezgetik, mi történt vele.
- Tegnap munkahelyi megbeszélés volt és Tamara, aki előttem ült, felállt, hogy felszólaljon. Ekkor ész-
revettem, hogy a szoknyája becsípődött a fenekébe és kihúztam. Erre akkora pofont adott, azt hittem,
az épület szakadt rám.
Pár hét múlva Iván, ha lehet, még nagyobb monoklival jelenik meg. Ismét kérdezgetik a kollégái, mi
történt.
- Tegnap munkahelyi megbeszélés volt ismét és Tamara, aki előttem ült, felállt, hogy felszólaljon.
Ekkor Petya, aki mellettem ült, észrevette, hogy a szoknyája becsípődött a fenekébe és kihúzta.
Én viszont tudtam, hogyTamara nem szereti, ha más megigazítja, ezért visszadugtam...