Elegáns szabály megkerülés! A fiatalok röhögtek az idősebbek értetlenkedtek. 🙂
Csüngőhasú barátunk jól bezabált erjedt kukoricaprószából, aztán beájult... 🙂
Tegnap lőttem Bp.-en a Visegrádi utcában. Úgy látszik valaki komolyan gondolja az új szabályozást, a húspultok után a végtermékre is zászló illik! Üdvözlettel: Gábor
Az első állomáson az oroszok elkárhozott lelkeihez megy. Azok ott főnek egy üstben. Az üst mellet kiírás: "Az üstből kimászni tilos!" Mégis több fegyveres őr áll mellettük állandó készenlétben. Kérdezi Lucifer hogy mi van itt? Mondják az őrök, hogy itt főnek az oroszok és ezek csak az erőszakból értenek. Jön a következő állomás: főnek a németek ugyanaz a kiírás: "Az üstből kimászni tilos!" Sehol egy őr se... Lucifer elkapja az illetékest, hogy mi az hogy itt nincsenek őrök. Erre az illetékes: - Itt főnek a németek, ezek törvénytisztelő népek, betartják a szabályt. Következnek a magyarok: se tábla, se őr, semmi. Kérdezi Lucifer hogy ez meg mi. Mire az illetékes: - Óóó, hát itt főnek a magyarok, itt ha egy ki akar mászni, másik 10 rögtön ráugrik és visszarántja.
Egyre ritkábban látok ölelkező párokat, egymást a padon felfaló fiatalokat. Mi nem ilyenek voltunk, mi pusztultunk egymásért! Nyomkodjátok a telefont, étterembe, randin is, nem néztek egymás szemébe, nem tudjátok, hogy a másik mit szeret, mit akar, nem ismeritek és nem is akarjátok megismerni egymást. Szelfi és chat kapcsolatokban éltek, nem akarjátok megélni a valós boldogságot. Rohantok, vásároltok, rohantok, autóval, gyalog, egymás mellett. Nem néztek fel, nem mosolyogtok. Aszexuálisok vagytok, prűdök és tabusítottak, virtuálisak, eltömegesedettek, közhelyesek, lélektelenek. A társkeresőkön profi fotókon pózoltok, luxusautó a háttér, tanult a mosoly, tömeg a séró, tucat a smink. Képmutatóak vagytok, nem akartok megnyílni, eljátsszátok az elérhetetlent, közben hibákat-hibára halmoztok. Nem tudtok magatokról mesélni, nincs véleményetek semmiről sem, nem érdekel benneteket semmi, csak a poszt, a szelfi és egy zárt világ, ami kizárja a valóságot, a kacagást, a mély lélegzetvételt, az érintést, a remegést, az izgalmat, a bizsergést. Önmagatok felé gravitál minden, magatoknak éltek, tanultok, dolgoztok, vásároltok, tetszelegtek. A szerelmed kellékes a színházadban, a barátok, ismerősök kacatok. Lányok ti fiút játszotok, fiúk ti sosem nőtök fel. A személyiségeteket felzabálta a posztmodern tér. Ti már nem tudjátok milyen más csókjától kocsonyaként remegni, nem tudjátok milyen egy hideg buszon összebújva iskolába menni, nem tudjátok mekkora boldogság az első randi, az első együttlét, az őszinte ráfeszülés, a gyertyagyújtás, a félelem és halálos szerelem. Színészek vagytok, fakó színészek, fásultak, besavanyodottak. Nincs életetek, csak a business, a money és a virtuális tér. Cinizmus, intrika, egománia.. Nem tudjátok értékelni a világ legcsodálatosabb teremtményét: Egy nő buja, érzéki, lágy testét. Nem tudjátok értékelni egy szerelmes férfi ölelését, szenvedélyét, hódolatát. Amit tudtok: mikor jön ki a legújabb okosteló, hol lehet online rendelni, milyen sminkben kell szelfizni, mennyire vagi a műkörmöt a bőrkormányon fotózni, milyen színű legyen a szakáll, trottyos a gatya.. Mi a baj srácok? Mi van veletek lányok? Miért nem törődtök egymással? Miért unalmasabb a másik? Miért nem ismeritek meg egymást, miért nem ölelitek meg egymást? Miért szeretkeztek olyan ritkán? Miért untatok bele, hogy vagytok? Egyszer éltek.. Mi történt veletek fiatalok?