Tisztelt IT csoport! A mai nap kezdtem a cégnél és már el is készült a céges e-mail postafiókom, köszönöm gyors intézkedésüket! Értékeltem a humorérzéküket, de a kiosztott e-mail cím természetesen nem maradhat. Hogyan képviseljem a céget egy olyan e-mail címmel, hogy [javascript protected email address] Köszi, Farkas Szilárd VÁLASZ: Szia, Szilárd! Rossz hírem van, ez nem vicc ! E-mail címek generálása automatikusan történik a vezetéknév és a keresztnév első betűiből. És sajnos nincs lehetőség ennek módosítására. Nekem elhiheted, üdv.: Pintér Csaba ([javascript protected email address] )

Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak simán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

Két diák elmegy vizsgázni, ez az utolsó dobásuk a jog szigorlaton. A prof lakásán van a vizsga. Felmennek. Bemegy az első: Prof: Húzzon tételt. Srác kihúzza. Nem tud semmit, hebeg-habog össze-vissza. Prof: Hát kolléga, maga nem lesz kolléga. Diák1: Nézze professzor úr, a családunkban nagy szégyen volna, ha nem sikerülne a vizsgám. Adjon még egy lehetőséget. Felteszek magának három kérdést, ha tud rá válaszolni, rúgjon ki, ha nem, akkor beírja a jelest. Prof: Ilyen még nem fordult elő a praxisomban, de maga annyira pofátlan, legyen! Diák1: Nos professzor úr, mi az ami törvényes, de nem jogos, nem törvényes, de jogos és mi az ami se nem törvényes, se nem jogos. Prof gondolkozik-gondolkozik, pörögnek a lexikonok, jogszabályok az agyában, majd azt mondja: Prof: Tessék itt a jeles, de takarodjon nem is akarom látni magát! Megy ki marha büszkén. Mutatja a másiknak, hogy ötöst kapott. Az forr magában, hogy ez hogyan lehet, amikor sokkal hülyébb, mint ő. Belép. Prof: Tudja mit, ne is húzzon tételt, felteszek magának három kérdést, ha tud rá válaszolni, beírom a jelest, ha nem, ki van rúgva. Ugyanúgy elmondja, mi az ami törvényes, de nem jogos, nem törvényes, de jogos és mi az ami se nem törvényes, se nem jogos. Srác gondolkozik: Diák2: Nézze professzor úr, az, hogy ön 80 éves és van egy 20 éves felesége, ez ugye törvényes, de lássuk be nem jogos. Az, hogy az ön 20 éves feleségét egy 20 éves fiatalember rendszeresen kefélgeti, ez ugye nem törvényes, de lássuk be, jogos. Az viszont, hogy ez a fiatalember az előbb ezért magánál jelest kapott, na ez se nem törvényes se nem jogos.

A fogszabályzós cápa a budapesti Rottenbiller utca gyerekfogszabályzási várótermében van a falra festve "feszültségoldó"-nak. Beküldő : "Rohamsisak"