Helló, az alábbi fotót a múlt héten készítettem a Haller utcán, Budapesten. Ekkora kocsival ezt azért nehéz volt összehozni.

Egy férfi két nővel sétál az utcán, igazoltatja őket a rendőr: - Neve? - kérdi a férfit. - Batik János. - És a magáé? - kérdi az egyik nőtől. - Batik Jánosné. A rendőr a másik nőhöz fordul: - Maga is Batik? - Hát, ha mutáj...

Megy egy ember az utcán és megszólítja egy hang: - Lépj balra! - Balra lép és hirtelen lezuhan melléje egy tégla. Felnéz és látja, hogy éppen házat építenek. Megy tovább, amikor a hang ismét hozzászól: - Lépj egyet vissza! - Az ember visszalép és hirtelen elmegy előtte egy kamion. Erre így szól az ember: - Annyiszor megmentetted az életemet, nem láthatnálak egy keveset? - Nem láthatsz. - De, csak egy percre hadd láthassalak. -Nem bánom, legyen. Én vagyok a jó tündér, tarts ki a tenyered. - Az ember kitartja a tenyerét a tündér rászáll és az ember hirtelen csapkodni kezdi: - Hol a fenébe voltál, amikor megnősültem?!

-Talicskatoló - Egynyomvonalú kézierőgép-kezelő technikus. -Takarítónő - Higiéniai manager asszisztens. -Ablakmosó - Síküveg restaurátor. -Gondnok - Háztömb manager. -Sofőr - Kormánykerék-igazgató -Árokásó - Okleveles nyeles lapát technikus -Disznópásztor - Élelmiszeripari alapanyag előkészítő koordinátor -Pénzbehajtó - Kihelyezett tőke visszaáramoltatási szociális ügyintéző -Verőlegény - Nyeles testápoló-gép kezelő technikus -Rakodómunkás - Anyagmozgatási szakreferens. -Parkoló őr - Forgalombiztosítási szakmenedzser. -Tolvaj - Tulajdonáthelyező és biztonságtechnikai szakember. -Áruló - Szabadfoglalkozású megélhetési eladó. -Utcaseprő - Köztisztasági, tárca nélküli asszisztens. -Kukás - Hulladék menedzselési szakreferens. -Autómosó - Gépjármű optikai karbantartó. -Bérgyilkos - Humánerőforrás létszám leépítési ügyintéző -Szódás - Szikvíz termék menedzser. -Raktáros - Termékpozíció optimalizálásért felelős logisztikai manager. -WC-s néni - Anyagcsere manager

Reszkessenek a fájlcserélők, túl messzire megy az ACTA? Eljöhet-e az a világ, amikor a határőrök átnézik az MP3-lejátszókat vagy a laptopokat illegális fájlok után kutatva? Vége a YouTube-nak, a Piratebaynek vagy a Wikipédiának? Európa-szerte az utcára vonulnak a megállapodás ellenzői. A piros linken találod, hogy nálunk melyik városban és hánykor lesz a tüntetés :

www.origo.hutechbazis20120208-magyar-netezok-is-tiltakoznak-az-actaegyezmeny-ellen.html

Egy srác szórólapot osztogat, ad is mindenkinek rendesen. Egy kisebbségi "hölgy" is arra jár, neki nem ad. A cigány nem olyan, hogy amit ingyen adnak, abból ne szerezzen, Tesz még egy kört. Nem kap... Rögtön megfordul a fejében, hogy ez : rasszizmus, kirekesztés, diszkrimináció... Odafordul hát a sráchoz és nagy felháborodásában felelősségre is vonja: - Héé, hát én azé' nem kapok olyat, mer' cigány vagyok? Mire a srác lassan, tagoltan: - Nem. AZÉRT, MERT EZ EGY 1 ALKALOMRA SZÓLÓ SZOLÁRIUMJEGY ...

Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak simán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.