Egy szovjet állampolgár elmegy szavazni. Ahelyett, hogy megnézés nélkül bedobná a szavazólapot az urnába (ami igen szavazatot jelent az egyetlen jelöltre), félrevonul és nézegetni kezdi. Azonnal odamegy hozzá egy civil ruhás szerv: - Mit művel itt maga? - Semmit, csak kíváncsi vagyok, hogy kire fogok szavazni. - Na ne viccelődjön itt, elvtárs, maga még nem hallotta, hogy a Szovjetunióban a szavazás titkos?

Egyszer fel kellett adnom egy sakkjátszmát sérülés miatt.

Én úgy tudok sörözni, ahogy Lékó sakkozni. Világossal kezdek, néha leütök pár futót, és megesik, hogy berosálok. A végjátékban aztán a parasztlány is királynővé változik.

idén 3 %-al emelik a nyugdíját!

- Ki az abszolút tuskó? - Akinek a fejében lefullad a láncfűrész!

A felesége "rajtunk keresztül" szeretett volna üzenni neki :

Egy tál, jó erős chilis baba után :P

- Disznó kéne... - Ércse mög, hogy löadtuk!

Karinthy Frigyes - Nem mondhatom el senkinek . . . Kicsit másképp 🙂

Keményen dolgozik már évek óta? Rengeteg a pénze, de úgy érzi valami mégis hiányzik az életéből? Szereti megmutatni barátainak, hogy kitartó, elkötelezett munkájának beérett a gyümölcse? Ha úgy érzi, hogy az összes kérdésre igen a válasza figyelmébe ajánlom a képen szereplő Státusz kerékpárt. Neve abból adódik, hogy gyakorlatilag használhatatlan állapotban van, mégis egy középkategóriás autó árát kell kifizetni érte. Remekül mutat a falon, vagy a kertben a szökőkútnak támasztva. Amikor leendő tulajdonosa egy átdolgozott nap, vagy éjszaka után rápillant egyből elönti szívét a büszkeség. Felelevenedik elméjében a rengeteg emlék arról, hogy honnan indult, aztán dagadó mellkassal nyugtázza, hogy mára már megengedheti magának, hogy milliókért vásároljon egy kerékpárt. Biztos vagyok benne, hogy bár nem olcsó, nem az ára a fontos, hanem az eszme amit képvisel.

aprod.huihirdetesstatusz-kerekpar-ID1SVPT.html