Keszthely mellett járunk
Két barátnő elhatározza, hogy rendeznek egy görbe estét a férjeik nélkül. Az este jól sikerül, pompásan érzik magukat, kicsit iszogatnak is. Ahogy hazafelé botladoznak részegen, hirtelen mindkettejükre rájön a pisilhetnék. Mivel éppen egy temető mellett vannak, bemennek a sírokhoz, bokrok közé. Mikor végeznek, azzal a problémával szembesülnek, hogy nincs semmi, amivel megtörölhetnék magukat. Egyikük lehúzza a bugyiját és megtörölközik vele, majd eldobja a ruhadarabot. A másiknak jobb ötlete támad, a mellette lévő síron található virágokról leszakít egy nagyobb levelet. Másnap az egyikük férje szomorúan mondja a haverjának: - Te komám, nem tudom hol voltak tegnap éjjel a lányok, de az én feleségem bugyi nélkül jött haza! - Az semmi! - mondja a másik. - Akkor, te még szerencsés vagy, az enyémnek a seggén egy szalag volt azzal a felirattal, hogy "Sosem felejtünk el - a helyi tűzoltóőrs!"
Meghalt a híres szívsebész. A betegek, akiket megműtött, arra gondolnak, hogy valami díszt készítenek a tiszteletére, már csak ezzel tudják meghálálni a sok jót, amit értük tett. Úgy döntenek, hogy készítenek a halottaskocsira egy szívet. Amikor megy a kocsi, az egyik orvos elkezd nevetni. Kérdi tőle a másik: - Te meg min nevetsz? - Semmin, csak elképzeltem a saját temetésemet... Én ugyanis nőgyógyász vagyok!