A kőbe zárt lélek - Markos, Nádas paródia 🙂

Egy városi fickó megy át a falun az autójával egyszer csak látja a felírást a parasztház falán. Eladó. Bemegy és mondja a gazdának, hogy megveszi. Ahogy körbetekint lát mindenféle állatot, disznót, borjút, kecskéket és még 5 méhkast is. Bátyám megvenném az egész gazdaságot, de nekem azok a méhkasok nem kellenek. Pont azok nem?! - szól a paraszt. Pedig ezek idomított méhek, nem csípnek csak a mézet hordják ide. Ha gondolja kipróbálhatjuk, vetkőzzön le meztelenre kikötöm magát a diófához, kiengedem a méheket és, ha egy is megcsípi megkapja a gazdaságot ingyen. A fickó beleegyezik és hagyja magát kikötni a diófához. A paraszt tovább csinálja a dolgát és egy óra múlva odamegy a férfihoz. Látja, hogy szegénynek a feje jobbra lóg, sápadt, meggyötört az arca. Megkérdi tőle: - No, csíptek a méhek? Hősünk rekedt hangon válaszol: - A méhek nem csíptek, de a borjú már ötödször volt szopni...

Szegény srác, pedig még virágot is hozott

A csata végeztével az ezredes magához hívatja a katonákat, és mindenkitől megkérdezi, hogy milyen hőstettet hajtott végre a csatában. - Én levágtam egy ember lábát! - húzza ki magát egy vézna kiskatona. - Jobban tette volna, hogy ha a fejét vágja le! - válaszolja az ezredes. Mire a vézna kiskatona: - Feje már nem volt szegénynek.