Hogyan működik ez a vizuális illúzió? Ez a kép az emberi észlelés egy sajátosságára, valamint az AI (mesterséges intelligencia) képformálási képességére épít. A trükk hátterében két fő dolog áll: 1. A ControlNet technológia (AI): A készítő feltöltött egy hagyományos fekete-fehér portrét egy idős férfiról (ez volt a "minta"), majd megkérte az AI-t, hogy generáljon egy "elárasztott, nyomornegyedbeli utcát". A ControlNet arra kényszerítette az AI-t, hogy az utca házait, árnyékait és a vizet pontosan a portré világos és sötét foltjaihoz igazítva rajzolja meg. 2. A "Pareidolia" és a térbeli frekvenciák: Az emberi agy arra van huzalozva, hogy mindenhol arcokat keressen (ezt hívják pareidoliának). Amikor közelről nézed a képet, a szemed a magas térbeli frekvenciájú részletekre (a szemétre, a tetőkre, a téglákra) fókuszál, így a tájat látod. Amikor viszont hunyorítasz vagy eltávolodsz, a szemed kiszűri ezeket a finom részleteket, és már csak a alacsony térbeli frekvenciájú nagy foltokat (fény-árnyék tömböket) látja – ekkor áll össze a férfi arca.
Bemehetsz, de a büszkeségedet kint kell hagynod! A legrövidebb út itt most az emésztőrendszeren át vezetett...
Egy nyers, realisztikus dal, amely a belső feszültségeket, a valóság súlyát és a kimondatlan gondolatokat hozza felszínre. A dal egyszerre személyes és társadalomkritikus, kemény alapokra építve. Öt óra. A telefon vádat emel, Sötét van kint, a tested hullamerev. Igyekezz, mert lekésed a buszt, A földön hagyod az átizzadt takaród. A megállóban látszik a lehelet, Körülötted kiégett emberek. Nem köszönnek, nem beszélnek, A szürke átlagba elvegyülnek. Fél hat múlt, a kártya kattan, A klóros padló az orrod marja. Kígyózó sor a kávégépnél, Ha lenne pénzed, talán másképp élnél. Csak a nyelv hossza számít, nem az ügyesség, Ami marad benned, az nem több mint üresség. Plasztik zsoltárok a csarnok ködében, Ott állsz a sor mellett, a világ dühében. Sok lógós helyett te húzod a melót, Ők a cigiszünetet lesik – helló! Duplán tolod, hogy meglegyen a norma, Sok a hazug, ez már tényleg durva. (Kihagytam volna valamit?) Ott vannak még a kunyerálók, A sumákok, hazug álbarátok. A jellemtelen főnök figyel, Az ördög mondd, miért nem visz el? Csak a nyelv hossza számít, nem az ügyesség, Ami marad benned, az nem több mint üresség. Plasztik zsoltárok a csarnok ködében, Ott állsz a sor mellett, a világ dühében. A busz ablakának döntöd a fejed, Nézed az utat, de nem látod a helyed. Hazaérsz, és ruhástul zuhansz az ágyba, Beleveszel a néma, üres magányba. Szúr a mellkasod, lüktet a térded, érzed, hogy baj van, De nem mész orvoshoz, nem hagyod a gyárat bajban. Mert holnap túlóra, hajt a kényszer, Ma sem ettél, elnyel az éhség és az éjjel. Inkább csak alszol, bámulod a falat, Amíg a vekker újra el nem rabolja az álmodat. (Álmodat) (Minden álmodat)
Ezt a szép figyelmeztetést a 18. kerületben találtam. Sajnos sötét volt és kicsit esett is. Másnapra már nem volt ott. Üdv, Laci
Hollywood csillogása mögött sokszor sötét árnyak húzódnak. Ebben a videóban olyan híres színészekre emlékezünk, akik tragikus módon drogtúladagolásban vesztették életüket. Heath Ledger, Marilyn Monroe, Philip Seymour Hoffman, Judy Garland és sokan mások. Tehetséges emberek, akik túl korán távoztak. Ezzel a videóval tisztelgünk előttük, és felhívjuk a figyelmet arra, mennyire törékeny az élet még a hírnév és a siker csúcsán is.
Japán a világ egyik legfejlettebb és legkülönlegesebb országa – de a felszín alatt meglepő, sőt, sokszor megdöbbentő dolgok rejtőznek. Ebben a videóban 10 olyan tényt mutatok be, amit a turisták nem látnak, és amiről ritkán beszélnek. Szó lesz a hikikomorikról, a túlmunkáról (karoshi), az Aokigahara erdőről, host klubokról, és sok más jelenségről, amelyek árnyékot vetnek a tökéletesnek tűnő felszínre.


