János bácsi legelőjén halad át az új autópálya. Egy nyári napsütéses napon, ahogy ott kaszálgat, megfigyel egy menyecskét lenge nyári ruhácskában stoppolni. Kis idő elteltével megáll a lány mellett egy drága márkájú sportkocsi, a sofőr leengedi az elektromos ablakot a jobb oldalon, a lány bedugja a fejét, a férfi pedig gyorsan odazárja a nyakát, majd kiszáll az autóból és megszeretgeti a lányt hátulról. Utána a pasi visszaül, leengedi az elektromos ablakot, a menyecske kihúzza a fejét, a sportkocsi pedig elsuhan. Mindezt végignézve János bácsi megtörli az izzadt homlokát, és felsóhajt: - Istállóját neki!... Sportkocsira ugyan nincs pénzem, de egy ilyen ajtót biztos veszek!

Megteszi két adag szennyes ruha is!

Egy sikeres beruházást követő rendezvényen, a vállalkozó kitett magáért és az ország legpatinásabb borvidékének, egyik legkomolyabb borászatának, legnevesebb borászát kérte fel, hogy mutassa be illusztris vendégeinek a ház borait. "Kedves hölgyeim és uraim! A borokat minőség szerint fogom bemutatni önöknek. Kezdjük a cuvée borokkal. Milyen cuvéeket ismernek?" Mire hátulról egy határozott hang: - Monique Covet! Ekkor jött rá a borász, hogy nem feltétlenül kell túltolnia a dolgot...

1. Hagyhattad volna még egy kicsit bent. 2. Ettől két napig fog fájni a segged. 3. Basszus ráfröccsent a ruhámra! 4. Ne beszélj tele szájjal! 5. A nővérednek is ez a kedvence... 6. Töröld le gyorsan, mert foltot hagy! 7. Tegyél rá egy kis tejszínhabot, úgy finomabb!

Egy régi történetet szeretnék elmesélni nektek. Egyik ismerősöm egy kisebb fuvarozó céget üzemeltet. Szállít mindent, a lignittől a nyugdíjas klubig bármit. (Tőle hallottam, hogy tudom-e mi a különbség a C és D kat. fuvarozás között; C-nél nem pofázik vissza a rakomány.) Szóval, emberünknek rendelt fuvarja volt Tiszaújvárosba, de elfelejtkezett róla; bőszen szerelte valamelyik kamionját. Úgy telefonáltak rá, hogy hol van már. Mit volt mit tenni, bedobott egy nagy nylont a busz vezetőülésébe és azonmód olajosan, mocskosan ment fuvarba. Kb. 15 perc alatt odaért, ezzel nem volt nagy gond, majd Tiszaújvároson belül is lerendezte a fuvar első részét, majd várakoznia kellett. Itt kezdődtek a problémák. A nagy izgalomban rájött a fosás. De így, hova menne be. Ekkor villant fel a fény; a helyi Lidl akkor nyitott meg, ő meg vele szemben parkolt. Gyorsan bement, vett egy hűtőtáskát (szatyrot), majd vissza robogott a busz hátuljába, könnyíteni magán. A foglalkozás elérte a célját, konkrétan telefosta a hűtőtáskát, majd azt szakszerűen le is zárta a patentokkal,. A könnyebbség után jött a következő probléma; mit kezdjen a termékkel. Fogta, leszállt a buszról és letette az egyik Lidl kuka mellé; majd elviszi a szemetes. Vissza is szállt a buszra és elkezdett bóbiskolni. Itt jön a lényeg: áruháznyitás, az összes potyázó ott lézeng ilyenkor. Egy csapat -feltehetően nagycsécsi- cigány kiszúrta a hűtőtáskát. Elkezdték kerülgetni, nézték nem-e jön érte vissza valaki/nem figyeli-e kamera. Majd, amikor kiderítették, hogy szabad a préda, az egyik megkapta és -idézem: "látnod kellett volna azt az örömöt az arcán, amikor megemelte és megérezte a súlyát"- sovány malac vágtában, csapatostól elszaladtak vele. Haver könnyesre nevette magát, de szerintem mindenki így van ezzel, mikor arra gondol, milyen képet vághattak szerencsétlenek, mikor kinyitották a táskát. (Mit főzünk belőle?) De hát, ebül szerzett holmi, ebül vész el...

Előkerültek a hosszabb ruhadarabok