Mesélj nekem apu, Mi az, hogy becsület? Hogyha az van nekem, Jár érte tisztelet? Milyen lesz apu, Az igaz szerelem? És ha majd elmúlik Akkor az fáj nekem? Vannak-e apu, Ma is istenek? Hisznek-e még bennük, Most is az emberek? Van-e tényleg élet A halál után? És ha ezt kérdezem, Miért nézel bután? És ha majd felnövök, Nekem is lesz sorsom? Mert most a tanulás, Az a legfőbb gondom. Miért lesznek rosszak, Apu, az emberek? Hogy lehet, hogy vannak Éhező gyerekek? Ha a munkádért mindig Megkapod a béred. A hónap végén akkor Miért nincsen pénzed? Ha rám nézel, látom, Fátyolos a szemed. Hogyha én nem lennék, Könnyebb volna neked? Hogyha öreg leszek, Nekem is lesz szagom? És az unokákat Én is elronthatom? A szomszéd néniből Mikorra lesz banya? Hogy lesz egy országból Mocskos zsiványtanya? Sok mindent nem tudok, De egyet, elhiheted, Megmutattad nekem, Milyen a szeretet. Ne búsulj, apa, Nem számít a pénzed, Mert jó, hogy velem vagy, Én így szeretlek téged. Muhi János - Mesélj apu

- Béla bácsi, sajnos van egy rossz hírem. - Jaj nekem, mi az? - A bal oldala hamarosan teljesen le fog bénulni. Erre Béla bácsi felülről benyúl a gatyájába, láthatóan megmarkolja a cerkáját, és áthúzza jobb oldalra: - Akkor mentsük, ami menthető!

Úgy látom rossz helyre parkolt ... Üdv Rómából !

"Én is tudom, hogy gyilkos a cigi csak elfelejtem amíg rágyújtok Bármennyi zsé van a zsebembe' rögtön kárba megy... Közbe' nullán a telóm meg nincs feladva a sárga csekk - Nem csal meg az ítélőképességed? Ne hidd! Egy kapafogú retek mellett ébrednél fel megint! Megfogadtad, hogy többé nem keresed a bajt De máris rumli van és már megint te kevered a szart"

dspmusic.hu

Egy idős férfi és egy öregasszony megismerkedik az öregotthonban, egy-két hónapig barátkoznak, aztán az öregember az egyik kerti padon ülve ajánlatot tesz: - Tudod drágám, öregek vagyunk már mindketten, meg betegesek is, szexről nem nagyon lehet szó, de azért kivenném a fütyimet és boldoggá tennél, ha legalább kézben tartanád. Az öregasszony nem látott ebben semmi rosszat, hát beleegyezett, a továbbiakban így üldögéltek a parkban, a tóparton, nagy boldogságban. Egy napon azonban az öregasszony nem találta az öregembert a megszokott padon, és ijedten járkált a parkban fel s alá. Egyszer csak meglátta őt a tó túlsó partján, amint révülten mosolyogva ücsörög egy másik öregasszonnyal. Amikor közelebb ment, az is kiderült, hogy az öreg fütyije az idegen asszony kezében van. Megmérgesedett, rikácsolni kezdett: - Te, vén kujon, már három hónapja járunk, azt hittem, minden rendben, nagy a szerelem, és most így talállak itt?! Hát mije van ennek a vén ribancnak, ami nekem nincs? - Parkinson-kórja. :P - mondja az öreg.