Nyugodt, lazítós...

Igazán csodálatos egy ország ez az Ausztrália. Van ott minden ami kell... Sör nekem, strand a gyerekeknek, napsütés az asszonynak, és cápák az anyósomnak!

- A vizsgadarabomban igen nehéz szerepem lesz. Egy olyan férfit kell játszanom, aki már 20 éve nős. Mire az apja: - Legközelebb olyan szerepet válassz, amiben meg is szólalhatsz!

Pista bácsi éppen egy disznóval történt kalandját meséli

Anasztázia grófnő és Tasziló gróf úr egy ménestelepet látogatnak meg. A kísérők lelkesen magyaráznak. Anasztázia grófnő éppen a fedezőménnél áll. A kísérője meséli, hogy ez egy ritka értékes állat, napjában többször is teljesíti kötelességét. Anasztázia grófnő megszólal: — Kérem, hogy ha a gróf urat is idekíséri, ezt majd mondja meg neki. Úgy is lesz. Mire a gróf úr kérdezi a kísérőt: — Na és mindig ugyanaz a kanca? — Természetesen nem, mindig más — válaszolja a kísérő. — Na fiam, akkor a grófnőnek meg ezt mondja meg.

Pistike órán rajzol egy legyet a padra, a tanárnő odamegy és leüti. Eltörik a keze... Másnap behívatják Pistike apját az igazgatóhoz. Az igazgató elmeséli neki, hogy mit csinált a fia. Erre az apa : - Tudom, a múltkor olyan pinát rajzolt a WC ajtóra, hogy még most is szálkás a f@szom.

Egy régi történetet szeretnék elmesélni nektek. Egyik ismerősöm egy kisebb fuvarozó céget üzemeltet. Szállít mindent, a lignittől a nyugdíjas klubig bármit. (Tőle hallottam, hogy tudom-e mi a különbség a C és D kat. fuvarozás között; C-nél nem pofázik vissza a rakomány.) Szóval, emberünknek rendelt fuvarja volt Tiszaújvárosba, de elfelejtkezett róla; bőszen szerelte valamelyik kamionját. Úgy telefonáltak rá, hogy hol van már. Mit volt mit tenni, bedobott egy nagy nylont a busz vezetőülésébe és azonmód olajosan, mocskosan ment fuvarba. Kb. 15 perc alatt odaért, ezzel nem volt nagy gond, majd Tiszaújvároson belül is lerendezte a fuvar első részét, majd várakoznia kellett. Itt kezdődtek a problémák. A nagy izgalomban rájött a fosás. De így, hova menne be. Ekkor villant fel a fény; a helyi Lidl akkor nyitott meg, ő meg vele szemben parkolt. Gyorsan bement, vett egy hűtőtáskát (szatyrot), majd vissza robogott a busz hátuljába, könnyíteni magán. A foglalkozás elérte a célját, konkrétan telefosta a hűtőtáskát, majd azt szakszerűen le is zárta a patentokkal,. A könnyebbség után jött a következő probléma; mit kezdjen a termékkel. Fogta, leszállt a buszról és letette az egyik Lidl kuka mellé; majd elviszi a szemetes. Vissza is szállt a buszra és elkezdett bóbiskolni. Itt jön a lényeg: áruháznyitás, az összes potyázó ott lézeng ilyenkor. Egy csapat -feltehetően nagycsécsi- cigány kiszúrta a hűtőtáskát. Elkezdték kerülgetni, nézték nem-e jön érte vissza valaki/nem figyeli-e kamera. Majd, amikor kiderítették, hogy szabad a préda, az egyik megkapta és -idézem: "látnod kellett volna azt az örömöt az arcán, amikor megemelte és megérezte a súlyát"- sovány malac vágtában, csapatostól elszaladtak vele. Haver könnyesre nevette magát, de szerintem mindenki így van ezzel, mikor arra gondol, milyen képet vághattak szerencsétlenek, mikor kinyitották a táskát. (Mit főzünk belőle?) De hát, ebül szerzett holmi, ebül vész el...

Elsős gyerekek írni tanulnak. A tanár felszólítja Zsuzsikát: - Meséld el nekünk, mit csináltál a szünetben? - Hintáztam Bálinttal. - Na, ha felírod a táblára azt, hogy "hinta", kapsz egy tábla csokoládét. Zsuzsika felírja, meg is kapja a csokit. - Na, Kolompár Gazsi, te mit csináltál a szünetben? - Há' tanár úr, én szerettem vóna hintázni, de Bálint fejbe dobott egy kűvel. - Na Gazsi, ezt hívják hátrányos megkülönböztetésnek. Ha felírod a táblára, hogy "a rasszizmus társadalmunk rákfenéje", kapsz egy szelet csokit...