Egyre ritkábban látok ölelkező párokat, egymást a padon felfaló fiatalokat. Mi nem ilyenek voltunk, mi pusztultunk egymásért! Nyomkodjátok a telefont, étterembe, randin is, nem néztek egymás szemébe, nem tudjátok, hogy a másik mit szeret, mit akar, nem ismeritek és nem is akarjátok megismerni egymást. Szelfi és chat kapcsolatokban éltek, nem akarjátok megélni a valós boldogságot. Rohantok, vásároltok, rohantok, autóval, gyalog, egymás mellett. Nem néztek fel, nem mosolyogtok. Aszexuálisok vagytok, prűdök és tabusítottak, virtuálisak, eltömegesedettek, közhelyesek, lélektelenek. A társkeresőkön profi fotókon pózoltok, luxusautó a háttér, tanult a mosoly, tömeg a séró, tucat a smink. Képmutatóak vagytok, nem akartok megnyílni, eljátsszátok az elérhetetlent, közben hibákat-hibára halmoztok. Nem tudtok magatokról mesélni, nincs véleményetek semmiről sem, nem érdekel benneteket semmi, csak a poszt, a szelfi és egy zárt világ, ami kizárja a valóságot, a kacagást, a mély lélegzetvételt, az érintést, a remegést, az izgalmat, a bizsergést. Önmagatok felé gravitál minden, magatoknak éltek, tanultok, dolgoztok, vásároltok, tetszelegtek. A szerelmed kellékes a színházadban, a barátok, ismerősök kacatok. Lányok ti fiút játszotok, fiúk ti sosem nőtök fel. A személyiségeteket felzabálta a posztmodern tér. Ti már nem tudjátok milyen más csókjától kocsonyaként remegni, nem tudjátok milyen egy hideg buszon összebújva iskolába menni, nem tudjátok mekkora boldogság az első randi, az első együttlét, az őszinte ráfeszülés, a gyertyagyújtás, a félelem és halálos szerelem. Színészek vagytok, fakó színészek, fásultak, besavanyodottak. Nincs életetek, csak a business, a money és a virtuális tér. Cinizmus, intrika, egománia.. Nem tudjátok értékelni a világ legcsodálatosabb teremtményét: Egy nő buja, érzéki, lágy testét. Nem tudjátok értékelni egy szerelmes férfi ölelését, szenvedélyét, hódolatát. Amit tudtok: mikor jön ki a legújabb okosteló, hol lehet online rendelni, milyen sminkben kell szelfizni, mennyire vagi a műkörmöt a bőrkormányon fotózni, milyen színű legyen a szakáll, trottyos a gatya.. Mi a baj srácok? Mi van veletek lányok? Miért nem törődtök egymással? Miért unalmasabb a másik? Miért nem ismeritek meg egymást, miért nem ölelitek meg egymást? Miért szeretkeztek olyan ritkán? Miért untatok bele, hogy vagytok? Egyszer éltek.. Mi történt veletek fiatalok?
Íme a levél: Légy üdvözölve ifjú Padaván! Engem érdekelne a TIE vadász, mert van hozzá pár cuccom. Látom ez egy TIE/IO, igaz nekem még a régebbi TIE/LN típushoz való két ion hajtóművem van, de valahogy majd Skywalker meg a Jawák segítségével összebarkácsolom. A papírok miatt nem aggódom (jó kapcsolataim vannak a Birodalomnál) Viszont én haszongépjárműnek vizsgáztatnám, amihez nagy szükségem lenne 2. üléssorra, úgyhogy azért bármilyen galvíciai fizetőeszközt megadnék. Ja még egy: igazából nekem a Dagoba-rendszerbe az Alderan bolygóra kellene hozni, ami két csillaggalakszisnyira van az Endor-tól. Oda el tudnád-e hozni Báttya? Cserébe feltudnék ajánlani két félszarvú kecskét, egy félcsomag alig használt epres kotongumit, egy lézerkarddal kettévágott videómagnót a korai nyolcvanas évekből. Ha nem érsz el a rádiós átbeszélőmön, akkor valószínű Yodával kocsmázok valahol, de hagyj nyugodtan üzit, majd ha Csubakkával leszek akkor vissza telcsizlek. Vagy pedig "A sötét odal a nyerő" jeligére a 15376 sz. postafiókra. Az erő legyen veled!🙂
Szőke nő elmegy a dokihoz. - Doktor úr, nekem kevés a férjem. - Hölgyem, akkor tartson szeretőt! - Már van, de az is kevés. - Akkor tartson többet! - De doktor úr, több van, de úgy is kevés. - Hölgyem, akkor azt kell hogy mondjam, maga beteg. - Legyen szíves ezt írásba is adni, mert mindenki azt mondja rólam, hogy kurva vagyok.
Két skót járja az erdőt. Az egyikre rájön a szükség, és elvonul egy fa mögé. 3 perc múlva kiszól a társának: - Te, van nálad egy kis papír? - Ugyan már - szól vissza a barátja -, légy nagyvonalú, hagyd ott!
Amúgy ez az eredeti sztori : "A lengyel betyár egy barátjától kérte el Dolinát, mert a lóval akarta lelegeltetni a háza előtt elburjánzó füvet. Az ismerős nem ért vissza időben a négylábúért, Kozlowski pedig attól tartott, lába kélhet a lónak, ha kinn hagyja. Ezért felvezette lakásába és kitette az erkélyre, hogy szem előtt és biztonságban legyen."
