Amióta kiderült, hogy mennyire drága a gáz a túlfogyasztóknak, mindenki fával akar fűteni. A fatüzelés egy komplett rendszer, ami annyit tesz, egy legalább egy-, de inkább kétéves, száraz fát tárol otthon minden család, és ezt teszi a kandallóba, cserépkályhába vagy vegyes tüzelésű kazánba. Eszében sincs azonnal felhasználni, mert a vizes fa nagyon kevés meleget ad, cserébe viszont tönkreteszi a kéményt, a kályhát, a falat, füstje szennyezi a ház körül a levegőt, ellehetetlenítve a szellőztetést. Mégis mi a baj a vizes fával? Azért száraz fával fűtünk évezredek óta, mert annak jó a fűtőértéke. A frissen kivágott, de még a fél éve a törzsétől elválasztott fa is vizes. Ahogy a mi ereinkben vér, addig a fákéban nedvesség kering. A keletkező füst eleinte ugyan kimegy a kéményen, de aztán – főleg az őszi-téli, szélcsendes napokban – megül a ház körül, a völgyben, a település területén. Azaz ahányszor csak kinyitjuk az ablakot, hogy szellőztessünk az egészséges benti levegőért, csak füstszagú, mérgező gázokkal teli valamit kapunk.

#kosárlabda #smink #coub

Z generáció = 1995 és 2012 között született emberek A közösségi médiának köszönhetően már tényleg szinte bárkit bármikor elérhetünk, az ezeket a platformokat már gyerekkora óta ismerő generációt mégis sokszor a legmagányosabbként említik. A másokkal való kapcsolat szükségessége az ember veleszületett, evolúciós sajátossága. A magány és az abból eredő szorongás vagy kényelmetlen állapot akkor következik be, amikor valaki szándékot érez arra, hogy kapcsolatba lépjen másokkal, és ezt meg is akarja tapasztalni a valóságban. Egy tavalyi felmérés szerint a Z generáció (54 százalék) minden második tagja arról számolt be, hogy rendszeresen magányosnak érzi magát – ezek a számok pedig sokkal magasabbak, mint a többi generáció esetében. A közösségi média sem segít! Míg a digitális világot közösségi térnek tekintjük, az ember általában nem kapja meg azokat a mélyebb kapcsolatokat, amelyekre szüksége van a való életben. Ironikus módon ezek a platformok, amelyek célja, hogy közelebb hozzák egymáshoz az embereket, hozzájárulhatnak a magány érzéséhez és a személyes kudarctól való félelemhez, sőt fokozhatják is ezeket az érzéseket. Mindez negatívan hat a mentális egészségünkre. A közösségi média túlzott használata emellett elősegítheti az összehasonlítás gondolkodásmódjának, illetve a kétségbeesés érzésének kialakulását is. A társadalmi összehasonlítás csapdája gyorsan megkérdőjelezi az embereket saját életükkel, társas viszonyaikkal kapcsolatban, ami miatt könnyen elégedetlennek érezhetik magukat. A fiatalabb generációk számára ezért fontos nyomatékosítani, hogy amit az interneten látnak, vagy amit mások mutatnak, az nem mindig a valóság! Mivel kerülheti el a Z generáció a magány érzését? A szakértő tanácsa : Ahol csak lehet, helyezze a hangsúlyt a mély kommunikációra, és őszintén mondja el másoknak, mit érez irántuk, és mit jelentenek a számára. Arra kell törekedni, hogy minél rendszeresebben keressük fel azokat, akik közel állnak hozzánk. Forrás : Index.hu

Legalábbis Bélának

Sziasztok! Biztos nem volt ott a "párhuzamos parkolás" órákon szegénykém! Ennyi ésszel szabadlábon...!? Dunakeszi, Fóti úti temető parkolója

#őzlábgomba

Tisztelt szerkesztőség! A mai nap az alábbi eset történt meg velem. Elugrottam ebédért és beálltam az étterem parkolójába. Az étterem egy szűk, egyirányú utcában található, de kialakítottak 2 parkolóhelyet a vendégek részére - ahogy a képen is látszik. Épp mentem volna el, amikor láttam, hogy beállt mögém egy másik autó úgy, hogy nem tudok indulni. Megkerestem az illetőt, és az alábbi párbeszéd hangzott el közöttünk: - Elnézést, Öné az ezésez a rendszámú autó? - Hát, még az is meglehet (gúnyosan) - Akkor hagy kérjem meg, álljon arrébb, mert nem tudok kiállni az autómmal. - Miért, talán tilosban parkolok? (felháborodva) - Nem erről van szó, de beállt az autóm mögé, szeretnék haladni én is. - Minek állt oda? (gúnyosan) - Öhm, talán azért, mert ez egy vendégek számára fenntartott parkolóhely....? - De hát tilosban állok? (itt már majdnem kiabált) Mégis hova álljak? - Ha kienged, be tud állni az én helyemre. - De hát akkor tilosban állok? Miért álljak el, ha nem állok tilosban? Jól van, akkor megyek.... (itt felállt és méltatlankodva kifelé indult, miközben folyamatosan azon pörgött, hogy miért szóltam, hogy álljon arrébb) - Uram, már elnézést, de mégis ezt hogy gondolja? Maga áll rossz helyen és még maga van felháborodva? Én csak annyit kértem, álljon arrébb. - Tudja mit? Nem állok arrébb. Nem tud velem normálisan beszélni. Majd ha megtanul, arrébb állok. Ne is beszéljen hozzám, nem vagyok hajlandó szóba állni magával! És természetesen visszafordult és nem állt arrébb. A kerthelyiségben és bent is hallották a beszélgetést. Mindenki le volt döbbenve. Aztán pár perc múlva ment a dolgára, de úgy gondoltam, egy posztot megér ez a bunkó viselkedés. Köszönettel: Egy lelkes olvasótok