Van egy sziget, ami kisebb, mint egy átlagos magyar lakótelep belső parkja. Egy összesen alig több mint 12.000 négyzetméteres területről beszélünk – ez kevesebb mint két focipálya mérete. Egy ekkora területen több mint 800 ember él, alszik, főz és beszélget nap mint nap.
A középkori Kínában már az 1300-as években is ugrottak komédiások fákról, tornyokról bambuszrudakra erősített kupolával. Modern bázisugrásról 1966 óta beszélünk, akkor kezdett az első ugrónak tartott Carl Boenish fix pontokról ugrani az Egyesült Államokban. Az első kamerával rögzített ugrást 1978-ban mutatta be a Yosemite Nemzeti Park 915 méter magas, El Capitán nevezetű faláról. A B.A.S.E. jump elnevezés - amit a magyar báziusgrásként vett át - szintén Boenish nevéhez fűződik. A rövidítés egy-egy fix objektumot jelöl: B (building) A (antennas) S (span) E (earth). A bázisugrás és a klasszikus ejtőernyőzés közötti alapvető különbség a rögzített pozícióból történő ugrás és a speciális kialakítású, a sima ejtőernyőhöz képest más hajtogatási és nyílási tulajdonságokkal rendelkező ernyő. A rögzített helyről történő ugrásnál az ugrási tényezők megváltoznak, az ugró sokkal rövidebb időt tölt a levegőben, az élmény pedig erősebb. Az ugrás nehézsége a helyszíntől és a földet érési területtől függ. Mivel a zuhanásra és a landolásra is kevesebb az idő, ezért lényegesen nehezebb és veszélyesebb, mint egy ejtőernyős ugrás.
Ez egy megfigyelhető tendencia. Ezt a jelenséget több tényező is magyarázhatja, mint például az egyre népszerűbbé váló más nyaralási célpontok. Ugyanakkor a vendéglátók szerint a keleti szomszédok, mint a lengyelek, csehek és szlovákok látogatottsága növekszik.
- Gyerekek figyeltek rám? Móricka neked mennyi jött ki? - Amennyi a markomban van tanárnő és egy kevés a padlón
1. Ha kedveled a jó időt, de a kánikulát már kevésbé viseled jól 2. Ha nem kedveled a tömeget 3. Ha jól jön egy kis előszezoni kedvezmény