A darázs, mint analógia Ma hazafelé tartottam az iskolából, és a buszon olvasgattam. A busz hátuljában ültem, ahol csak egy cigány család ült mellettem. Apuka, kb. 2 méter magas, anyuka nagydarab testes cigány asszony, és egy nagyjából 10 éves gyerek. Megáll a busz, kinyílnak az ajtók, és leszállnak a szülők, a cigánygyerek pedig odalép hozzám, és megkérdezi mit olvasok. Nocsak, ez nem cigit kér, nem aprót, nem kötekedik, csak kíváncsi mit olvasok ! Elmosolyodtam és kedvesen válaszoltam neki, megmutatva a könyvet. Erre elindul az ajtó felé, és megragadja a könyvet. De nem járt sikerrel, mert erősebben fogtam, úgyhogy kicsúszott a kezéből. Erre visszafordul, és egy hatalmasat köp felém, majd azt kiáltja: -DÖGÖLJ MEG! KURVA ANYÁD! És leugrik a buszról. Az utasok meglepetten néznek felém, én pedig csak halkan megjegyzem: cigány kultúra. Ez egy órája történt nagyjából. Azóta elgondolkoztam, hogy mi lett volna, ha nem vagyok ilyen békés. A szerencséje egyrészt az volt a gyereknek, hogy nem sikerült ellopnia a könyvet, és hogy nem sikerült leköpnie. Mert akkor lehet, hogy véletlen úgy pofán verem hogy szilánkosra törik a kis arca. A másik szerencséje, hogy rettentő békés ember vagyok, kisgyerekeket meg főleg nem szoktam bántani. Engem így neveltek. Nem úgy, hogy lopjak és köpjem le a többi embert. Mielőtt valaki megkérdezné, nem, nem vagyok sem kopasz, sem bomberdzsekis, és nem is a "Hogyan verjünk cigányokat?" c. könyvet olvastam. Tehát semmi oka nem volt rá a gyereknek hogy így viselkedjen. Ebből az következik, hogy őt így nevelték, nála ez természetes. Újból megállapítottam, hogy aki ma Magyarországon utálja a cigányokat, az nem rasszista, csak tapasztalt. Kezd egyre jobban dühíteni, hogy nap mint nap ilyen történeteket hallok, és közben a médiából az harsog hogy szegény cigányokat elkülönítik, nem járhatnak egy iskolába a magyar gyerekekkel, kiközösítik őket. Na vajon miért? Persze a bőrszínük miatt. Logikus. Én nem azért utálom a darazsakat, mert fekete-sárgák, hanem azért, mert állandóan rám szállnak, belemásznak a kajámba, ha pedig megpróbálom elhessegetni őket, megcsípnek..."

A feleség kérdi a férjétől: - Hova tetted azt, ami az ebédből maradt? - Odaadtam a kutyának. - Megőrültél? - Ne izgulj, ő nem tudja, hogy te főzted!

A feleséghez megérkezik a szeretője, de mielőtt belekezdenének a házasságtörésbe, az asszony így szól: - Drágám! Takarjuk le a papagáj kalitkáját, mert a múltkor is majdnem lebuktatott bennünket! Így is tesznek, majd a férfi új ötlettel áll elő: - Kedvesem! Kitaláltam egy új pózt! Te letérdepelsz, én felugrok a csillárra, belengek, majd az asztalon dobbantva mélyen beléd hatolok hátulról! Erre megszólal a papagáj: - Nem érdekel ha a nyelvem is kivágjátok, de ezt akkor is látni akarom!

A nagypapa elviszi az unokáját a játszótérre, amikor meglátnak egy gilisztát, amint éppen kibújik a földből. - No, kisunokám fogadjunk! Ha ezt a gilisztát vissza tudod dugni a lyukba akkor nyersz tőlem egy százast - mondja a papa. Az unoka elővesz egy hajlakkot, befújja vele a gilisztát, és simán benyomja lukba. A nagyapa fizethet. Másnap megint mennek sétálni, és ekkor egy ezer forintost vesz elő a nagypapa. - Megint fogadunk, nagypapa? - kérdezi a kissrác. - Ja, nem, ezt az ezrest a nagymama küldi neked!

- interjú Bokros Lajossal : Nincs vége a kapitalizmusnak és a piacgazdaságnak, a mesterségesen, hitelekkel felpumpált észak-atlanti jóléti társadalom viszont megbukott - vélekedik Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, aki szerint a nyugati társadalmak jó tíz évig stagnálásra vannak ítélve. Az EP képviselő úgy véli: a magyar kormány "primitív gazdaságpolitikája" alkalmatlan a növekedés beindítására, itthon se növekedés, se új munkahely nem lesz, csak az államadósság nő megint. Szűken gazdasági tekintetben a kapitalizmus minden 10-12 évben produkál egy válságot, ami nem más, mint a jövedelmek, a termelés, a foglalkoztatottság visszaesése, majd a válságot újabb fellendülés követi. Az élet megy tovább.