Az iskolában a tanárnő kérdezi a gyerekektől, hogy mit nem szabad a szájba venni? A gyerekek sorba jelentkeznek: - Hát a radírt. - mondja Alex. - A ceruzát. - mondja Gézuka. - Az égő villanykörtét. - mondja Balázska. - Hát ezt miből gondolod? - Abból, hogy anyukám azt mondta apukámnak az este, hogy kapcsolja le a villanyt, különben nem kapja be!

Te melyikkel nyalatnád fel a padlót?

index.hubelfold20200201szidta_lekopte_es_fenyegette_tanarat_egy_szakiskolai_diak_nagykata_video

Egy új, fiatal tanárnő érkezik az iskolába. Az első nap után kiborulva megy be az igazgatóhoz: - Igazgató úr, nem bírok az egyik gyerekkel, állandóan azt ismételgeti, hogy "megduglak, megduglak, megduglak ..." - Melyik az, a Móricka? Az a kis vörös, az első padban? - Igen! - Az meg is fogja!

www.topviccek.hu

Ez egy általános iskolai mosdóban található... "A WC papír drága kincs, nagy szarban vagyunk, ha épp nincs"

Egyre ritkábban látok ölelkező párokat, egymást a padon felfaló fiatalokat. Mi nem ilyenek voltunk, mi pusztultunk egymásért! Nyomkodjátok a telefont, étterembe, randin is, nem néztek egymás szemébe, nem tudjátok, hogy a másik mit szeret, mit akar, nem ismeritek és nem is akarjátok megismerni egymást. Szelfi és chat kapcsolatokban éltek, nem akarjátok megélni a valós boldogságot. Rohantok, vásároltok, rohantok, autóval, gyalog, egymás mellett. Nem néztek fel, nem mosolyogtok. Aszexuálisok vagytok, prűdök és tabusítottak, virtuálisak, eltömegesedettek, közhelyesek, lélektelenek. A társkeresőkön profi fotókon pózoltok, luxusautó a háttér, tanult a mosoly, tömeg a séró, tucat a smink. Képmutatóak vagytok, nem akartok megnyílni, eljátsszátok az elérhetetlent, közben hibákat-hibára halmoztok. Nem tudtok magatokról mesélni, nincs véleményetek semmiről sem, nem érdekel benneteket semmi, csak a poszt, a szelfi és egy zárt világ, ami kizárja a valóságot, a kacagást, a mély lélegzetvételt, az érintést, a remegést, az izgalmat, a bizsergést. Önmagatok felé gravitál minden, magatoknak éltek, tanultok, dolgoztok, vásároltok, tetszelegtek. A szerelmed kellékes a színházadban, a barátok, ismerősök kacatok. Lányok ti fiút játszotok, fiúk ti sosem nőtök fel. A személyiségeteket felzabálta a posztmodern tér. Ti már nem tudjátok milyen más csókjától kocsonyaként remegni, nem tudjátok milyen egy hideg buszon összebújva iskolába menni, nem tudjátok mekkora boldogság az első randi, az első együttlét, az őszinte ráfeszülés, a gyertyagyújtás, a félelem és halálos szerelem. Színészek vagytok, fakó színészek, fásultak, besavanyodottak. Nincs életetek, csak a business, a money és a virtuális tér. Cinizmus, intrika, egománia.. Nem tudjátok értékelni a világ legcsodálatosabb teremtményét: Egy nő buja, érzéki, lágy testét. Nem tudjátok értékelni egy szerelmes férfi ölelését, szenvedélyét, hódolatát. Amit tudtok: mikor jön ki a legújabb okosteló, hol lehet online rendelni, milyen sminkben kell szelfizni, mennyire vagi a műkörmöt a bőrkormányon fotózni, milyen színű legyen a szakáll, trottyos a gatya.. Mi a baj srácok? Mi van veletek lányok? Miért nem törődtök egymással? Miért unalmasabb a másik? Miért nem ismeritek meg egymást, miért nem ölelitek meg egymást? Miért szeretkeztek olyan ritkán? Miért untatok bele, hogy vagytok? Egyszer éltek.. Mi történt veletek fiatalok?

Baszki, a rossz iskolatáskát adtam a gyerekre!

Egyetemi verzió

Idős néni kopogtat a tanári ajtaján: - A Déneske nagymamája vagyok és szeretném elkérni az unokámat az utolsó óráról. - Az lehetetlen! Dénes ugyanis ma nem jött iskolába. - Akkor vajon hol van? - Azt hiszem, az ön temetésén!