Béla egész nap bűnösnek érezte magát, egyszerűen nem tudta magát túltenni a történteken, és nem tudott másra gondolni, a bűntudat és a szégyen elviselhetetlen volt számára, és két hang viaskodott benne. Az egyik szerint: - Béla, ne aggódj emiatt, nem te vagy az első orvos, aki lefeküdt a betegével és nem te leszel az utolsó sem. Különben is egyedülálló férfi vagy, ne problémázz ezen. - így az egyik hang. Mire a másik hang, kérlelhetetlenül zökkentette vissza a valóságba: - Béla, te állatorvos vagy, vazze!
Egy városi fickó megy át a falun az autójával egyszer csak látja a felírást a parasztház falán. Eladó. Bemegy és mondja a gazdának, hogy megveszi. Ahogy körbetekint lát mindenféle állatot, disznót, borjút, kecskéket és még 5 méhkast is. Bátyám megvenném az egész gazdaságot, de nekem azok a méhkasok nem kellenek. Pont azok nem?! - szól a paraszt. Pedig ezek idomított méhek, nem csípnek csak a mézet hordják ide. Ha gondolja kipróbálhatjuk, vetkőzzön le meztelenre kikötöm magát a diófához, kiengedem a méheket és, ha egy is megcsípi megkapja a gazdaságot ingyen. A fickó beleegyezik és hagyja magát kikötni a diófához. A paraszt tovább csinálja a dolgát és egy óra múlva odamegy a férfihoz. Látja, hogy szegénynek a feje jobbra lóg, sápadt, meggyötört az arca. Megkérdi tőle: - No, csíptek a méhek? Hősünk rekedt hangon válaszol: - A méhek nem csíptek, de a borjú már ötödször volt szopni...