1. Szerintem az ismeretlen eredetű gabonakörök csak növelik a kertben az esztétikai élményt. 2. Tulajdonképpen a teleknek csak egy egészen kis része fekszik egy ókori indián temető fölött. 3. Bár az előző tulajdonos a házat a Pokol Angyalainak adományozta, úgy tudom, hogy bírói végzés van róla, hogy nem jöhetnek 200 méternél közelebb.

Magyar verzió

nálunk falun a negro nem vált be!

Nem akarom hazáig tolni...

Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak. A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felirattal "Ave Cezar Vavan". Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori. De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addig is a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye. Jöttek is a látogatók, ám egyszer csak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög... Oda is súgja neki a múzeumőr: - No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Sekuritate. De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, hogy min nevet ennyire. - Hát, csak azon, hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".

Egy börtön, ahol mindent lehet, csak hazamenni nem: az elítéltek a medence (!) partján kortyolgatják a whiskyt, szívják a marihuánát és fogadják a bikinis látogatókat. Van itt fodrász, udvari büfé és szinte egyfolytában szól a zene. Hétvégenként partikat rendeznek, amelyre kívülről hívnak fellépőket. Ilyen nincs? - de van! Ez a venezuelai San Antonió börtön A fegyverrel (!) is ellátott elítéltek bizonyos fokú autonómiát élveznek a falakon belül. A rendőrség szerint az okostelefonokkal, laptopokkal felszerelkezett bandavezérek a cellájukból irányítják a szervezetüket és rendelnek el rablásokat, leszámolásokat. Ez az a börtön, ahová nem hozzák, hanem ahonnan viszik a kábítószert: miután az őrök csak befelé ellenőriznek, sok olyan látogató van, aki kifejezetten drogot vásárolni érkezik ide.

Pistike búskomoran ballag hazafelé. Szembe jön vele a család háziorvosa és jó barátja. - Szervusz Pistike! Miért vagy ilyen szomorú? - Ne is kérdezze, dokikám. A szüleim válni készülnek. Apu már nem a régi. - Egyet se búsulj, tessék itt ez a doboz tabletta. Apádnak minden reggel tegyél egyet ebből a kávéjába. Egy hónap újra találkoznak... Pistike még szomorúbb lelkiállapotban van. - Szervusz Pistike. Mi a baj, nem működött a szer? - De igen, túlságosan is, anyám kórházba, a nővérem terhes, nekem fáj a seggem, és a kutyánk sem mer már hazajönni 🙁