Pénz. Életelmünkké vált. Szinte elengedhetetlen, ahhoz , hogy ma boldogulni tudjunk. Mégis számtalanszor felmerült a már klasszikusnak számító kérdés : A pénz boldogít, illetve ennek tagadó párja, a pénz nem boldogít. Megoszlanak a vélemények... A szegényebb réteg-gondolok itt az igazán szegényekre, azokra , akik nyomorognak- gondolhatják úgy, hogy, akkor boldog az ember, ha nem kell törnie a fejét azon, hogy éppen miből vesz ennivalót a gyereknek, vagy miből fizeti a csekkeket. Ez egy megközelítés a boldogsághoz...De kérdezem én, ez valóban boldogság? Az alapvető kényelem, és a boldoság között van e akármiylen összefüggés? Lehet, nézőpont kérdése. Sissi királynénk mondta a következőt: "Meg van mindenem, és még sincsen semmim". Azt hiszem ez a sor magáért beszél. Sissi e mondat alapján azon emberek közé tartozott, akik szerint a pénz nem minden, és nem is boldogít. Arany kalitkának nevezte az életét. Mégis vannak olyanok, akik összemossák a boldogságot a pénzzel. Van egy másik szó, ami hasonlít a boldogságra és ez a BOLDOGULÁS. Természetesen jelen esetben nem az igekötős megboldogultra kell gondolni. Hasonló a két szó, de vajon egyet jelent e boldognak lenni, illetve boldogulni...Szerintem nem! Talán ok-okozati összefüggést lehet találni, a sikeres boldogulás következménye lenne a boldogság? Hiszen ha kifizettem a csekket-boldogultam a dologgal-, örülni fogok. De vajon boldog leszek e ettől, vagy pedig továbbra is fájni fog a fejem. . .vagy egy újabb érzés kerít hatalmába, a pénzsóvárság, és a pénzhajhászat, amit messze menőkig elítélek. Idéznék egy dalból, amit az 1940-es években játszottak: " Az egyik ember gazdag, az övé minden kincs. Van palotája, arany szobája, csak boldogsága nincs. a másik ember boldog, az övé minden dal, vidám és lelkes, nagyon szerelmes, és közben éhen hal. . ." Azt hiszem ebben a pár sorban benne van az alapvető örök igazság. A pénz nem boldogít, viszont nélkülözhetetlen a boldoguláshoz. Pénz nélkül is lehet boldognak lenni, sőt! Csak egy kicsit ki kell nyitunk a szemünket, és örülni a mának, annak, ha süt a nap, lehet örülni annak ha esik az eső... Keresse mindenki a maga, egyszerű, tiszta és őszinte boldogságát. . .
A szülők 2 évet tanították a gyereket hogy felálljon és beszéljen. Aztán 16 évig tanították hogy fogja be és üljön le.
A fiú hazatelefonál. Az anyja veszi fel a kagylót. - Anyu, megnősülök! - Drága fiam, ez csodás hír! Annyira örülök! - Csak tudod, a menyasszonyom néger. - Semmi baj! Mi apáddal nem vagyunk rasszisták. - Meg aztán van négy gyereke... - Csodálatos! Apáddal szeretjük a gyerekeket. - Az is gond, hogy nincs hol laknunk... - Mindössze ennyi a probléma? Költözzetek be hozzánk a meghitt, egyszobás lakásunkba. - És hogy fogunk ott mindannyian elférni? - Ti a gyerekekkel a szobában. Apád meg berendezkedik majd a spájzban. - És te, anyu? - Emiatt ne aggódj fiam, én most leteszem a kagylót és felakasztom magam...
Gyerek késik 30 percet az óráról, tanár megkérdezi: Te miért késtél fiam? Azt tetszett mondani, hogy a csengő a tanároknak szól.
A gyerekek azt a feladatot kapják az iskolában, hogy egy olyan mondatot mondjanak, amelyben egyszerre szerepel a béka és a hajó szó. Béluska: - A béka ráugrott a hajó fedélzetére! Gizike: - A béka és a hajó egymás mellett úszott a Balatonban! Gazsika: - Békapod te a fászomat hajó, ha nem jó!
