Imádkozó Andyként vonult be az amerikai igazságszolgáltatás történelmébe, azon belül is a legcsúnyább melléfogások fejezetébe Andrew Toth, azaz a magyar Tóth András, akit előbb halálra, aztán életfogytiglanra ítéltek egy olyan gyilkosságért, amit nem ő követett el. Az áldozat egy ír munkavezető volt, aki akkor szerzett halálos sérüléseket, amikor 1891. első napján elszabadultak az agyonhajszolt magyar emigráns munkások indulatai a pennsylvaniai Braddock acélgyárában. A valódi tettes, Steve Toth lelkiismerete majd’ húsz év után, a halálos ágyán támadt fel. Andrew ezután végre szabadulhatott, visszahajózott az óhazába, szép kort ért meg. >>> TOVÁBB A TELJES CIKKRE <<<

aztán meg édesítővel kéri a kávét!

Egy nő és egy férfi állnak a szálloda recepciójánál. Ahogy a férfi megfordul, véletlenül a könyöke ütközik a nő mellével. Viccesen megjegyzi: - Hölgyem, ha az ön szíve is olyan lágy, mint a keble, akkor biztos meg fog nekem bocsátani... Mire a hölgy: - Uram, ha a farka is olyan kemény, mint a könyöke, akkor a szobaszámom a 367-es!

Szóval már ez is kész! - Kiskarácsony 🙂

Egy sikeres beruházást követő rendezvényen, a vállalkozó kitett magáért és az ország legpatinásabb borvidékének, egyik legkomolyabb borászatának, legnevesebb borászát kérte fel, hogy mutassa be illusztris vendégeinek a ház borait. "Kedves hölgyeim és uraim! A borokat minőség szerint fogom bemutatni önöknek. Kezdjük a cuvée borokkal. Milyen cuvéeket ismernek?" Mire hátulról egy határozott hang: - Monique Covet! Ekkor jött rá a borász, hogy nem feltétlenül kell túltolnia a dolgot...

és kimész megnézni, hogy rügyezik-e már a szilvafa!

- De miért nem megy fogorvoshoz? - Hát én az vagyok! 🙂