Három idős ember az öregedés nyavalyáiról beszélget: - Gyakran előfordul velem, hogy állok például a hűtőszekrény előtt, egy adag majonézzel a kezemben, és egyszerűen nem emlékszem, vajon most vettem-e ki onnan, vagy most akarom visszatenni - így az első. A másik idős ember erre ezt mondja: - Igen, velem is előfordult már, hogy álltam a lépcső közepén, és képtelen voltam rájönni, vajon felfelé, vagy lefelé indultam el. A harmadik gyorsan mondja: - Szerencsére nekem nincsenek ilyen problémáim. Ezt le is kopogom... Nahát! Ti is hallottátok? Biztos a postás az, megyek és megnézem mit akar.

Egy taknyos, kis köcsög 🙂

Ne sajnáld - egy zsebtolvaj volt a srác . . .

Reméljük nem ilyen volt már amikor a szájába került...

Egy fiatalember a városba költözik és beáll egy nagyáruházba eladónak.- Van valami tapasztalata ezen a területen? - kérdezi a főnöke. - Persze, én ne tudnék eladni !A manager gondolja, na majd meglátjuk, de tetszik neki a fiatalemberönbizalma. Az első nap után megkérdezi tőle:- Na, hány vevője volt ma?- Csak egy.- Egy? A többi eladó átlaga napi 20-30! Mennyi volt a bevétele? - 210.000 dollárt.- Mennyi??? Mit adott el? - Először eladtam neki 1 pecahorgot. Aztán egy nagyobbat. A végén egy egész horgászfelszerelést. Aztán kérdeztem, hova akar horgászni menni? Ő fel akart menni az északi partra. Erre azt tanácsoltam, hogy oda kell egy vitorlás is. Erre elmentünk az osztályra és vett egy dupla motoros Seawind-et, de nem volt biztos benne, hogy a Honda Civic-je el tudja-e vontatni. Így lementünk a szalonba és eladtam neki egy Mitsubishi Pajero-t 4WD kerékmeghajtással. - Maga azt akarja mondani, hogy az az ember akart 1 horgot és maga a végén eladott neki egy hajót, meg egy autót? - Hááát, nem egészen... Az Úr egy csomag tamponért jött be ... Erre mondtam neki, ha már a hétvégéje így el van b@szva, elmehetne inkább horgászni...