Akkor kel fel, amikor csak kedve van, annyit alszik, amennyit szeretne. Egyszer pezseg és él, máskor depresszióba esve elvonul a világ elől. 100 dologba belevág, de semmit sem fejez be... Nem lehet rá számítani, és sokszor a környezetének olyan érzése támad vele kapcsolatban, hogy csak kihasználja az ismerőseit. Amikor jelen van az életünkben, akkor nagyon mélyen és rendkívül aktívan van jelen, máskor viszont hónapokra eltűnik, gyakran anélkül, hogy ezt előzetesen jelezné. Határozottan állítja, hogy ő nem fog beállni "a darálóba", nem adja el magát egy multinak vagy egy fix munkahelynek. Az elvei általában a feltétlen szabadságáról szólnak, és elvárja, hogy ezt mindenki elfogadja, és ne akarja korlátozni őt. Amennyire elbűvölő, egy idő után legalább annyira idegesítő az életmódja, mivel az életművész önző ember. Az életművésznek nincs saját otthona, mégis lakóhelye az egész világ. Nem vesz magának lakást, hanem mindig máshol csövezik. Utazgat a világban, elvan bárhol, viszont nem ragaszkodik egyik helyszínhez sem. Gyakran a barátainál húzódik meg, vagy kedvenc kocsmája tulajdonosával megbeszéli, hogy a csehó irodájában tölti az éjszakákat. Nincsenek nagy igényei, elalszik egy kanapén, egy sátorban, bárhol, ahova befogadják pár napra. Az életművész egyik legfőbb ismérve az, hogy nem tud bánni a pénzzel. Ha szerencséje van, és pénzhez jut, akkor egyből elveri, és olyan luxust enged meg magának, ami anyagilag jobban eleresztett vállalkozó számára sem természetes. Befizet egy utazást egy távoli országba, vagy felteszi kártyára a teljes összeget. Ha nincs pénze, akkor sem ijed meg, ez esetben elél ócska ételeken, vagy nem rest meghívatni magát egy-egy italra a haverokkal, illetve lazán bekéredzkedik egy cimbora lakásába, ahol felzabálja a hűtő teljes tartalmát.
Bemegy az indián a kávézóba, egyik kezében egy puska, a másikban egy nagy adag bölényszar. Így szól a pincérhez: - Én kérni kávé! - OK főnök, rögtön adom. - mondja a pincér. Kihoz egy nagy bögre kávét, amit az indián egy hajtásra kiiszik. Ezután az indián fogja a bölényszart, feldobja a levegőbe és belelő a puskával a közepébe, majd elmegy. Másnap reggel az indián újra bemegy a kávézóba, egyik kezében egy puska, a másikban egy nagy adag bölényszar és újra így szól a pincérhez: - Én kérni kávé! - Egy pillanat főnök! Mi még mindig a tegnapi hagyatékát pucoljuk, mi a franc folyik itt egyáltalán? Az indián szerényen mosolyogva így szól: - Én járni topmenedzser tréning: bemenni iroda, meginni kávé, szétlőni szar, ráhagyni többiekre takarítás és nap hátralevő részében eltűnni...
A kardió java részét a súlyzós edzéseket követően végezzük. Amennyiben napi kétszer is szükségünk van a kardióedzésre, akkor az egyiket reggel végezzük!
Cliff Young nem volt éppen egy tipikus maratonversenyző. A szikár, 61 éves ausztrál krumplifarmernek, aki az anyjával élt, még egy pár futócipője sem volt.
Ezért amikor 1983-ban benevezett a világ egyik legkeményebb, legrettegettebb ultramaraton versenyére, az egy hetes, 875 kilométeres Sydney-Melbourne távra, mindenki kiröhögte.
Az idős farmer rendhagyó módon edzett: a teheneit kergette a farmján... 🙂
Tovább »
A sárkány elrabolja a királylányt. A királyfi persze rögtön elindul, hogy kiszabadítsa. Útközben azonban rádöbben, hogy a sárkány azért mégiscsak egy nagy és erős tűzokádó vadállat, ő meg csak egy kis nyüzüge, aki a sárkány egy legyintésétől meghal. Így hát elmegy egy távol-keleti mesterhez, és röpke 10 év alatt megtanul profin kung-fuzni. Aztán elmegy egy személyi edzőhöz, és alaposan kigyúrja magát, ami újabb 10 évébe került. Ezek után már elég önbizalma lesz, megkeresi a sárkány barlangját, és bekiabál: - Hé, te sárkány! Gyere ki! Mire a sárkány: - Mit akarsz? - Add ki a királylányt, vagy nagyon megjárod! A sárkány rámutat a barlangot takarító öregasszonyra: - Ott van, vigyed!


