Mellékelek egy képet. A storyja, hogy Londonban élek a 16 éves öcsém pedig otthon. Itt totál éhezek, mert semmi normális kaja nincsen és valami hazait akartam enni. Megkértem hát az öcsémet, hogy írja le a csirketorta receptjét, amit Anyu mindig csinál. Igazából a lényege csak annyi, hogy egymásra pakolsz mindent. Mindezt 10 percig magyarázta nekem az öcsém, mire elege lett, hogy nő vagyok és még szőke is és képtelen vagyok felfogni. Lekicsinylően átküldte a rajzát ezzel a szöveggel. "Tessék: Lerajzoltam, ha nem csak egy értetlen idióta vagy hanem még színvak is, akkor éhen maradsz"

Egy fickó odamegy a mozi pénztárához, a kezében egy csirke. Kér két jegyet az előadásra. - Uram, a csirkével mi a szándéka? – kérdi a pénztáros. - Ó, ez az én kis háziállatom, nagyon szereti a filmeket. - Sajnálom uram, háziállatot nem engedhetünk be a moziba! A férfi nem adja fel, bemegy a wc-re és bedugja a nadrágjába a csirkét. Beül a nézőtérre, majd amikor elkezdődik a film, lehúzza a cipzárját, a csirke pedig kidugja rajta a fejét és nézi a filmet. A mellettük ülő nő megböködi a barátnőjét: - Úristen! A mellettem ülő pasi lehúzta a cipzárját! - Na és? Mit esel pánikba, már láttál farkat, nem? Egyet láttál, mindet láttad – nyugtatja a barátnő. - Igen, ez igaz. Viszont ez itt mellettem megeszi a pattogatott kukoricámat!

Az öreg farmer még öregebb tragacsával megállt az autószerelő előtt, hogy a járgányt megjavíttassa. A javítást azonban csak másnapra vállalják. Az öreg farmer úgy dönt, hogy akkor hazagyalogol, és majd másnap visszajön a kocsiért. Kiveszi a kocsiból a korábban vásárolt vödröt, 1 gallon olajfestéket, egy élő libát, és egy pár élő csirkét. A festékes dobozt berakta a vödörbe, a libát a hona alá csapta a másik kezében pedig a pár csirkét fogta meg és elindult, de mindjárt a sarkon egy idősödő nő megállította, nem tudja-e hogy hol van a Harkály dűlő 1605. Már hogyne tudnám, ott van mindjárt mellettünk, ha velem tart elvezetem a házig. Megindultak tehát ketten az országúton. Tíz perccel ,később azt mondja a farmer: Ha ezen az ösvényen átvágunk az erdőn keresztül, akkor fél órát is spórolhatunk. Erre az erősen öregedő nő így válaszol: Én egy védtelen nő vagyok, és nem ismerem magát, mi van, ha ki akarná használni a védtelenségemet ezen a kieső úton. Erre a farmert elfogja a méreg. Na idehallgasson, az egyik kezemben egy vödör, benne egy gallonos festékdoboz, honom alatt egy liba, másik kezemben két csirke, az isten szerelmére, hogy tudnám kihasználni a védtelenségét. Egyszerű, válaszolta az erősen öregedő nő - leteszi a libát a földre, ráborítja a vödröt, a vödörre ráteszi a festékes dobozt, hogy a liba ne tudjon kiszabadulni, a két csirkét meg majd én addig megfogom.

Két barát találkozik a városban. Az egyiknek egy hatalmas lilás-fekete monokli díszeleg a szeme alatt. - Te, barátom! Mi történt veled? - Ismered a feleségem… - Igen ismerem, de… - Tudod milyen… - Tudom, de akkor is, mi történt? - Szemen vágott egy fagyott csirkével! - Ne már! És miért tette? - Épp a hűtőben matatott, bedőlve, miniszoknya volt rajta. Nem bírtam magammal, felhajtottam a szoknyáját és beraktam neki! - És ezzel mi a baj? Nem szereti hátulról? - Dehogynem! Csak nem a TESCO-ban!