Tegnap regisztráltam egy társkeresőre. Azt olvastam egy női magazinban, hogy a nők legjobban az őszinteséget szeretik egy férfiban, ezért az első hirdetésemet ilyen szöveggel adtam fel: "Nem akarok komoly kapcsolatot, csak egy kis szexet napközben, amíg a feleségem dolgozni van." Franc se érti a nőket, de egy választ se kaptam!
"A minap vettem ezt az Őszinte Csirkéből készült parizert a madaras teszkóban. A mosolya vajon milyen volt?"
Állásinterjún: - Mit tart a legrosszabb tulajdonságának? - Az őszinteségemet. - Nem hiszem, hogy az őszinteség rossz tulajdonság lenne! - És ki a francot érdekel, hogy te mit hiszel?!
Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra. Egy kis faluban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle: - Takács néni, ismer engem? Mire a hölgy: - Persze hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze hogy ismerlek. Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen. Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte: - Takács néni, ismeri a védőügyvédet? - Hát persze. A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem, italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és mint ügyvéd egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét méghozzá három nővel, az egyik a maga felesége, ügyész úr... Igen, ismerem. A védőügyvéd sokkot kapott. Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, és nagyon halkan így szólt hozzájuk: - Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytől, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy börtönben fog megrohadni.
Kettesem volt a lottón. Elég kevés az esélye, hogy a nyert összeget ne alkoholba fektessem.