Eredetileg nem volt szénsavas, viszont tartalmazott alkoholt – valójában egy kóladióval és a kokacserjelevél kivonatával dúsított bor volt. Feltalálója John Pemberton, amerikai gyógyszerész volt.

A Georgia államból származó Pemberton az amerikai polgárháborúban a déliek seregében harcolt. 1865-ben, a columbusi csatában súlyos sérülést szerzett, karddal hasították fel a mellkasát. Sok más háborús veteránhoz hasonlóan, Pemberton is a fájdalomcsillapítóként használt morfium rabja lett. Mint képzett gyógyszerész, innentől a morfiumfüggőség gyógyításának, kezelésének, illetve a morfium új szerekkel való kiváltásának szentelte az életét. A Coca-Cola ennek az igyekezetnek lett a gyümölcse. A recept tartalmazott kevés kokaint is, amit később koffeinre cseréltek. Az alkohol közvetlenül a piacra dobás előtt került csak ki belőle, amikor Atlantában (ami Georgia államon belül az egyik legnagyobb piac lett volna) alkoholtilalmat hirdettek. A szénsav viszont véletlenül került bele a kísérletezés során, és mivel akkoriban a szénsavat az egészségre különösen jótékony hatásúnak gondolták, Pemberton megtartotta – így már kellőképpen különbözött a hasonló funkciókkal árult különféle gyógytonikoktól. A 1886-os premierkor a kólát úgy hirdette, mint a morfiumfüggőség mellett a migrént, impotenciát, emésztési zavarokat és mindenféle idegrendszeri problémát gyógyító szert. A siker finoman szólva sem volt eget rengető, ráadásul Pemberton meg is betegedett – kiderült, hogy gyomorrákja van –, és visszazuhant a morfiumfüggőségébe, amit ezek szerint nem sikerült a kólával meggyógyítani. A receptet, és a Coca-Cola jogait 1888-ban eladta egy atlantai üzletembernek, Asa Candlernek 550 dollárért.( A cég ma nagyjából 200 milliárd dollárt ér) Candler megalapította a Coca-ColaCompanyt, és agresszív marketinggel világsikerre vitte a kólát. Pemberton azonban ezt már nem élte meg, 1888. augusztusában meghalt, koldusszegényen, morfiumfüggőként. Forrás : index.hu/tudomány