- Gyerekek, ki tud nekem mondani egy nagy folyót? - kérdezi a tanító néni. Pistike jelentkezik: - A Volga! - Jól van, Pistike! Ki tud másikat? - Az Amazonas! - kiáltja Ferike. - Ügyes vagy. Tud-e még egyet valaki? Móricka jelentkezik, aztán mikor felszólítják, kimegy a tanító nénihez és odasúgja a fülébe: - A Duna. - És ezt miért suttogva mondtad? - csodálkozik a tanító néni. - Azért mert apukám azt mondta, hogy arról, ami nálunk folyik, csak suttogva lehet beszélni.

Korán reggel egy autó beragad az országút közepén egy sáros gödörbe. Arra jön egy gazda a lovaskocsijával, és megszólítja a sofőrt: - Látom, elakadt. Várjon, majd én segítek. Kivontatja az autót, a vezető hálából ad neki egy ezrest. A gazda megköszöni, és elégedetten elteszi. - Tegnap este óta ez a huszadik autó, amit kihúztam – mondja. - Hogy-hogy? Maga még éjjel is erre jár? - Igen, akkor hordom a gödörbe a vizet.

Egy éve alakult az Együtt 2014... A mester B. Gordont elemez. Info az eredeti 2007-es videóról : Ebben Risitas (a Francesco Zombori csak egy kitalált név ) arról mesél, hogy élete 45 évéből nagyjából hetet töltött munkával. Majd kifejti, hogy egyszer egy tengerparti vendéglőben konyhai kisegítőként dolgozott. Első nap neki kellett mindent kipucolnia, többek közt 20 db hatalmas serpenyőt is. Ezeket levitte a partra, és egy madzagra kötve belelógatta a tengerbe, hogy majd az éjszaka a tenger elmosogatja. Viszont másnap reggelre jött a dagály, és ő alig tudta összeszedni a serpenyőket, amiket teljesen tönkretett a tenger meg a sok kosz. Meg akarták vele fizettetni a kárt, de ő inkább lelépett...

Oroszországban oroszok élnek. Ha bármely kisebbség, bárhonnan, Oroszországban akar élni, itt dolgozni és Oroszországban lenni, beszélnie kell oroszul, és tiszteletben kell tartaniuk az orosz törvényeket. Ha inkább más törvényeket, tisztelnek, akkor azt tanácsoljuk, nekik, hogy menjen azokra a helyekre, ahol ez az állami jog. Oroszországnak nem kellenek ezek a kisebbségek. Ezeknek a kisebbségeknek, kell Oroszország, és nem adunk nekik kiváltságokat, ne próbálják megváltoztatni a törvényeinket, hogy illeszkedjen az ő vágyakhoz, nem számít, mennyire hangosan kiabálnak "hátrányos megkülönböztetést". Az orosz szokások és hagyományok nem kompatibilisek sok kisebbség primitív kultúrájával. Ez a tiszteletreméltó törvényhozó testület, az új törvények megalkotásánál, az Orosz nemzeti értékeket kell szem előtt tartania, megjegyezve, hogy a kisebbségek, akik ide jönnek nem oroszok! " U.i.: A politikusok a Dumában 5 teljes percig, álló ovációval fogadták Putyin beszédét. (Részlet Vlagyimir Putyinnak a Dumában (az orosz parlamentben) 2013. májusban elmondott beszédéből).

Van ahol pokoli meleg lesz!

Egy férfi megszólít egy nőt az utcán: - Mondja, hölgyem, lefeküdne velem egymillió forintért? - Egymillió forintért? Le. - És egy ezresért? - Na de uram, mit gondol, mi vagyok én, kurva? - Hogy ön micsoda, azt már megbeszéltük. Most már csak az áron vitatkozunk.

- Távolítsuk el a plüssmacit a sütőből, és melegítsük a sütőt 180 fokra. Gőz felett olvasszunk meg 15 dkg margarint. Ismét távolítsuk el a plüssmacit a sütőből, és erélyesen szóljunk rá Öcsire: “Nem szabad, Öcsi!” A margarint keverjük össze 25 dkg cukorral. A többi margarint szedjük ki Öcsi kezéből, és mossuk le a falat. Mérjünk ki 3 evőkanál kakaót. Ismét vegyük el a margarint Öcsitől. Fürdessük meg a macskát. Tegyünk hintőport és ragtapaszt a karmolásokra. Keverjünk a margarinhoz 4 egész tojást, 2 vaníliás cukrot és 25 dkg lisztet. Vegyük ki a füstölgő plüssmacit a sütőből, és nyissunk ki minden ajtót és ablakot, szellőztetés végett. Vegyük el a mobiltelefont Andikától, és biztosítsuk a férjünk főnökét, hogy nem, nem a férjünkkel beszélt az előbb. Hívjuk fel a férjünket, és készítsük fel a legrosszabbra. Adjunk a tésztához 1 teáskanál sót és 10 dkg durvára vágott diót (közben álljunk ellen a kísértésnek, hogy mind Andikát, mind Öcsit durvára vágjuk). Engedjük ki a macskát a sütőből. A tésztát öntsük alaposan kivajazott tepsibe. 25 percig közepes lángon süssük. Vegyük el a borotvát és a macskát Öcsitől. Magyarázzuk el a gyerekeknek, hogy fogalmunk sincs, hogy a borotvált macska lebarnul-e a napon. Dobjuk ki a macskát az udvarra, amíg még képes elfutni. - Bevonómáz: Keverjük össze a következő hozzávalókat: 10 dkg cukor, 5 dkg olvasztott csokoládé, 5 dkg olvasztott margarin. Vegyük ki azt a rohadt plüssmacit a grillsütőből, és dobjuk ki az ablakon, jó messzire. Magyarázzuk el kedvesen a rendőrnek, hogy fogalmunk sem volt róla, hogy őt fogjuk fejbe találni, miközben éppen Öcsit próbálja megmenteni a szomszéd ház tetejéről. Tegyük Öcsit a járókába. Adjunk a mázhoz 4 dl tejet, egy kevés sót, és lassú tűzön forraljuk 2 percig. Nyissunk ajtót a csengetésre, és magyarázzuk el a szomszédnak, mennyire sajnáljuk, hogy Andika bedugta a kerti slagot a spájzablakán. Ajánljuk fel, hogy megtérítjük a befőttek és a takarítószemélyzet költségét. Kössük ki Andikát az asztallábhoz. Távolítsuk el a szénné égett sütiket a sütőből. Dobjuk ki. Kapjunk idegösszeomlást.

A vasudvar dolgozója hasonul a politikai helyzettel, reggeli óta azt kiabálja: -Meg nem állok a Közel-Keletig !

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?

Beküldött videó : "Sas Sándor kerekesszékes paraolimpikon énekel... Láttam, hogy felvállaltok pozitív dolgokat is, és ennek a kezdeményezésnek is jót tenne a nézettség. Előre is köszönöm."